Gondolatébresztő a rendszergazdákról, avagy mi zajlik a háttérben

Nincs még egy olyan sztereotípiákkal és félreértelmezésekkel teletűzdelt szakma, mint az informatikus. Az orvosok, a tűzoltók, a rendőrök vagy akár a gyári dolgozók munkája mind-mind az ember szeme előtt zajlik, jobban belelát és meg tudja ítélni. A maga nemében mind megbecsült szakma és jól mérhető az elvégzett munka minősége, mennyisége. Az orvos kezében ha sokan gyógyulnak fel hálásak neki, ha sokan meghalnak akkor nem annyira, a tűzoltó ha eloltja a tüzet megköszönik neki az emberek. A rendőrök megítélése kis hazánkban elég kétes, amit maguknak köszönhetnek, de alapvetően ha úgy végzik a dolgukat amire felesküdtek őket is tudják szeretni az emberek. Az ügyvéd jogi tanácsokat ad, segít az ember jogait érvényesíteni, a buszvezető elviszi az embert reggel munkába és onnan haza. Csupa olyan szakma, ami a szemünk előtt zajlik, amit tapasztalunk mi magunk is, nem csak az az ember, aki abban él.

És akkor van az informatikus. Az általános sztereotípia, hogy a sötét szobában éli mindennapjait a világtól elzárva, hamburgeren, sültkrumplin és kólán él, általában szemüveges, szeplős, pattanásos meg néha kancsal és mivel fény ritkán éri ezért nagyon sápadt is, de a gombokat gyors egymásutánban nyomogatja a gépén. Soha senki nem tudja mit csinál, a munkáját rejtélyek övezik, de leginkább az emberek dolgainak megfigyelése a célja, ezért jóban van a vezetőkkel, akiket információkat lát el mindenkiről, amúgy semmi mást nem csinál. Gyakran videojátékokon játszik, mondhatni azzal tölti minden szabadidejét és legfeljebb kutyája vagy macskája van, azok is valamilyen szinten digitalizálva élnek körülötte, hálózatra kötött automatizált etetővel és webkamerával megfigyelve. Rövid összefoglaló nevén Ő a „kocka”.

Kétségtelen vannak olyanok, akikre egyik-másik vagy egyszerre akár több megállapítás igaz. De egyszerre mind biztosan nem. Az viszont nem sztereotípia, hogy az emberek nem látják és nem becsülik meg a munkáját (tisztelet a kivételnek), részben mivel nem is látják át, részben azért mert nem is gondolják át mi zajlik a háttérben. Egy dolgozó reggel amikor bemegy és bekapcsolja a gépét, van internet, eléri a szervert, a nyomtatásra kattintva megmozdul a nyomtató, a küldés gombra elmegy az e-mail és célba is ér, a különböző programok teszik a dolgukat, ez mind teljesen természetes. Ha nem megy az internet nyilvánvalóan az informatikus a hibás, mert elrontott valamit vagy a szolgáltatónál egy másik, aki rosszul végezte a dolgát. Ha nem elérhető a szerver, mert éppen nincs hálózat az nyilvánvalóan a helyi informatikus hibája lehet csak, mert biztosan elbabrált valamit, ahogyan az e-mail küldés is hiszen olyan nem lehet, hogy valami úgy álljon meg, hogy Ő nem hibázott el valamit.

Kétségtelen tény, hogy akad ilyen is, azonban alapvetően az informatikus azért van, hogy az ilyen jellegű problémákat megoldja és nem azért vannak ilyen gondok, mert informatikus dolgozik és hibát generál a rendszerben. Aztán amikor vírustámadás éri valamelyik gépet, szinte kivétel nélkül a felhasználó nemtörődömségéből, tudatlanságából vagy szimpla figyelmetlenségéből, akkor is sokszor az informatikus az első számú célpont, mert miért is kapott az adott gép vírust. Emellett a valóság az, hogy egy felhasználó pár másodperces hibáját több órányi megfeszített munkával állítja helyre, vagy ha úgy tetszik „tüzet olt”, csak máshogy mint a tűzoltó, hogy aztán megint működjön a teljesen alapvető összes szolgáltatás, az internet, gombnyomásra elmenjen a levél, stb. Csak míg a tűzoltót kedvesen kávéval kínálják és nem kérik rajta számon a leégett házat addig az informatikus magyarázkodhat az esetlegesen elvesztett adatok miatt. Félreértés ne essék vannak ez alól kivételek és van sok olyan eset is, amikor a probléma valóban megelőzhető lett volna és valóban a munka minősége ennek az okozója vagy egyszerűen csak nem felelt meg a célnak az általa ajánlott szoftver, ami szintén vitatott kinek a hibája végső soron, de azért a szakma és a megítélésbeli problémákat úgy gondolom ez a példa nagyon hűen tükrözi.

Nyilván az emberek többsége azt sem látja és nem is gondol bele, ahhoz hogy a munkahelyén vagy az otthonában a kütyüjei a lehető legnagyobb rendelkezésre állással működjenek rengeteg munkát igényel a háttérben. Amikor Ő otthon a hétvégéjén pihen, a gyerekeivel játszik, a feleségével, családjával együtt nézi az esti filmet a legnagyobb nyugalomban vagy éppen az igazak álmát alussza, addig az informatikus lehet, hogy éppen az általa okozott károkat állítja helyre a rendszerben, vagy karbantartja a levelezőrendszerét, frissíti a szoftvereit, hogy biztonságos környezetben működhessen hétfő reggel a gépe és mivel a dolgozó (de leginkább a főnöke) nem szereti a leállást így marad a munkaidőn kívüli munkavégzés, a hétvége és az esti programok. Persze mint minden művelet, ez járhat hibákkal, a szoftver frissítések nem ritkán szülnek hibákat, amik leállásokhoz, kellemetlenségekhez vezetnek. Ezért egy hibás frissítés, egy szoftverhiba miatt hétfő reggel a hétvégi kikapcsolódásból visszatérő szegény felhasználó máris habzó szájjal telefonál, hogy neki miért nem megy el egy levele (leggyakrabban az elírt e-mail címek miatt), miért nem jön meg egy levele valakitől (mert elírták a címét, a küldő feketelistán van, esetleg nem is volt soha a címzettek közt) vagy miért nem jön ki a nyomtatás (üres a toner, elakadt vagy kifogyott a papír, és ehhez hasonlók), esetleg miért kap az átlagtól több spam-et aznap, mert ugye ezek beáramlását is nyilván az informatikus kézzel szabályozza és nem egy megvásárolt szoftver vagy éppen egy meg nem vásárolt szoftver hiánya az okozója…

Persze ha a bármilyen eredetű nyűg megoldódott az rendszerint teljesen természetes dolog, az informatikus csak javította a saját hibáját, így már kevésbé haragszunk rá. Aztán van egy másik gyakori jelenség is, latin nevén hívhatnánk munkatitis undoritisnek is, amihez éppen kapóra is jön az informatikus amúgy is alacsony népszerűsége. Ennek is van két fajtája, az akut és a krónikus. Na itt kezdődnek csak igazán a legkülönfélébb hibajelenség hegyek vacakoló Outlook-kal, lelassult géppel, nem működő levelezéssel, nincs szerver, majd van szerver hibajelentésekkel. Akár a mobilinternet időszakos hibájával, ami természetesen szintén az informatikus hibája, egy speciális szoftverrel és erre készített hardverrel téríti el a levegőben terjedő hullámokat, hogy ezzel akadályozza egyes szolgáltatók 5G, 6G és ettől is 10x hipergyorsabb 200%-os lefedettségű szuper netjét, ami már szinte magenta színű ködöt áraszt az ország felett úgy söpörnek rajta az adatok. A munkatitis undoritis másik gyakori formája a péntek dél körül teljes kimerültségnél jelentkezik, amikor a dolgozó teljesen elfárad az egész hét során tapasztalt lázas munkában és péntek dél-kora délután környékén valami végzetesen megadja magát a rendszerében, hogy aztán már kénytelen legyen pihenőre vonulni, hiszen az informatikus is már régen ezt teszi, így hétfőig úgysem lesz megoldás. Ugyanígy veszélyes időszak a karácsonyi hajrá, amikor sajnos a két ünnep közötti időszakban teljesen kimerül az elfáradt informatikai rendszer és sorozatos hibákat jelez, így legalább hagyja pihenni az egész éves hosszú hajtásban kifáradt dolgozókat.

Az adatvesztések esetében pedig Murphy-törvény, hogy szinte kizárólag olyan időpontban következik be, amikor valaminek közeleg a határideje és így sajnos nem sikerül leadni egy anyagot, de szerencsére ehhez is megvan az ideális bűnbak, az informatikus. Ilyenkor szoktak a színek is elromlani a nyomtatón, amikor sajnos nem sikerül kinyomtatni időben a leadandó anyagot (amit amúgy senki nem kért színesben), de természetesen a levelező rendszer is akkor nem szokta célba juttatni a leveleket, amikor nagyon kéne és határidő van, ilyenkor akkora stressz éri a rendszereket, hogy még a naplóba sincs idejük beírni, hogy márpedig szegény felhasználó nagyon el akarta küldeni azt a levelet idejében. De említhetnénk a spamszűrést is, mint örök problémaforrást. Ha nem jön be egy e-mail az a baj, ha túl sok olyan jön, aminek nem kéne az a baj. Sokan nem értik meg (örök kérdés marad, hogy tényleg nem értik vagy csak nem akarják), hogy egy gép, de még egy ember se tudja 100%-ban eldönteni egy adott levélről, hogy az kéretlen vagy sem. A nagyobb multi cégek birtokában vannak a tudásnak, nagyszámú mintának ami alapján könnyebben és nagyobb pontossággal el tudják dönteni mi az és mi nem, de ennek ára van. Ezért a tudásért, a szolgáltatásért, a szoftverért fizetni kell. Persze az sem lesz soha 100%-os. De erről majd bővebben egy másik cikkben…

Legalább a felhasználóknak egy része nagyon jóban van az informatikusokkal, mégpedig a vezetők. Mindenféle fontos információkkal látják el őket a felhasználóikról, ki milyen sorozatot töltött le a netről, kinek melyik a kedvenc filmje és a recepciós szöszinek mi a magán e-mail címe. Amúgy meg folyton azért férkőznek a géphez, mert minden ilyen információra kíváncsiak, ezért aztán gondosan védeni kell tőlük mindent. Itt azért ki kell ábrándítsak sok összeesküvés elmélet rajongót, a felsoroltak közül egyikkel se volt tapasztalatom az elmúlt bő 10 év alatt. Olyan persze volt, hogy valaki torrentezett és foglalta a sávszélességet (értsd akadályozta a munkavégzést) és ki kellett deríteni ki az, de még soha senki nem nézegette mit töltögetett le. Ahogyan egyéb más információra, adatra se volt még sosem igény egyetlen vezetőtől sem, vélhetően azért is, mert a legtöbb helyen ők azok akik valóban aktívan dolgoznak nem keveset, ahogyan az informatikusok is, így egyiknek sincs se kedve, se ideje, se igénye arra, hogy másokról adatokat gyűjtsön. Ez az igazság. Ha valakiről bármilyen információszerzés történik az kivétel nélkül arra irányul, hogy valamivel akadályozza a napi munkamenetet, például telerakja oda nem illő dolgokkal a szervert, teljes sávszélességgel tölt lefele a netről, látványosan nem halad a munkájával, de a Facebook-on mindent 5 percen belül lájkol. Illetve nagy ritkán rendőrségi ügyből kifolyólag kell nyomozni, de ez tényleg ritka és nem élvezetből teszi az ember.

Az is fel szokott merülni kérdésként, hogy szoktunk-e hackelni. Mert a hacker és az informatikus az sokaknál nagyjából egy és ugyanaz. Ugyancsak saját tapasztalat, hogy igen, előfordul. Többnyire hobbiból, egy-egy sérülékenységet bizonyítandó, vagy tesztelési céllal, de még a számtalan sikeres esetből egyetlen egy esetében sem került semmilyen adat felhasználásra, főleg mivel etikus hacker nem azért csinál ilyesmit, hanem a sikerélményért, amivel jár és figyelmezteti az áldozatot, hogy vigyázzon, mert ez másnak is sikerülhet. Persze vannak olyanok is, akik a tudást rosszra használják, de ez semmiképpen sem általános. A legtöbb informatikus ezzel szemben lojális személyiség, akire rá lehet bízni bármilyen adatot, mert a szakmája szellemiségével megy szembe hogyha nem vigyáz rá megfelelően.

Végül még egy általános sztereotípiát szeretnék eloszlatni, mégpedig hogy az informatikusok nagyon jól meg vannak fizetve. Persze minden relatív, ha egy mezei szakmunkás dolgozót nézünk akkor ahhoz képest nagyon is, az átlagostól azért magasabb az informatikus bérezése. De ha a fentebb leírtakat vesszük alapul, az elvárást a felhasználóktól, hogy mindig minden működjön és a lehető legnagyobb rendelkezésre állással, hiba esetén a lehető leggyorsabb helyreállítással és lehetőség szerint nullához közelítő hardver és szoftver költségekkel üzemeljen minden, miközben rengetegen idejüket és energiájukat beleadják, hogy aztán ennek fejében minden nap tűrni kelljen nem kevés rosszindulatú felhasználót, folyton mások helyett gondolkodni, akkor ahhoz képest nagyon nem egy túlfizetett szakma. Persze félreértés ne essék sok olyan más szakmát találni ma Magyarországon, ami minden elemében rosszabb és meg sincs fizetve rendesen, elég csak az egészségügyi dolgozókra gondolni, azért hozzájuk képest egy informatikusnak biztosan jobb dolga van, de azért nem irigylésre méltó szakma ez sem.

Viszont bizonyítandó, hogy vélhetően nem csak én magam látom ennyire borulátóan ezt a témát minden évben, július utolsó péntekén tartják a nemzetközi rendszergazda napot, ami éppen az informatikusok alacsony megbecsültségét próbálja ellensúlyozni, illetve felhívni rá a felhasználók figyelmét. Persze vannak kimondottan jó ügyfelek is, akikkel az ember örömmel dolgozik együtt, de legalább annyi akad a másik oldalon is, akinél mindig csak az elvárások magasak, de áldozni nem kíván a rendszerére és még az elismerés sincs meg, ha nullához közelítő költségvetésből az elégségestől azért jóval magasabb szintet ér el az informatikai rendszere.

Azért van az éremnek másik oldala is, annak aki szereti csinálni és sikerélménye is van az tudja élvezni is ezt a szakmát. Sajnos a pozitív élmények ritkán a felhasználókhoz köthetőek, akik sokszor nem is értik vagy érzik át egy-egy megoldott feladat nehézségét, időigényét, a bele fektetett energiát és így értékelni sem tudják, viszont azt aki a végén megoldja jó érzés töltheti el. Jó érzés a szoftverfejlesztőnek, amikor életre kelnek a hosszú hetek, hónapok alatt megírt kódok és valami működni kezd, jó érzés amikor egy nagy összeomlás után a mentésből helyreáll a rendszer, amikor rekord idő alatt oldasz meg olyat, amit előtted sokan sok idő alatt sem tudtak. Ez mind-mind jó érzés és pozitív energiával tölti fel az embert, amit utána mások rövid idő alatt kiszívnak az emberből, így ez egy örök küzdelem marad. Remélhetőleg ez a kis gondolatébresztő kicsit elgondolkodtat embereket arról, hogy miről is szól ez a szakma és segít nekik jobban elhelyezni, megbecsülni azt a rengeteg munkát, amit nap, mint nap kapnak.

u.i.: Ha sikeresen elolvasta ezt a cikket az megint csak egy csapat informatikus jól végzett munkáját mutatja: működik a kütyüjén futtatott szoftvere, amit valaki megírt, valaki más feltelepített, üzemeltet, valaki internetet biztosított hozzá, egy másik ember pedig tárhelyet ahol a weboldal fut és egy újabbét, aki megírta.

Az eddigi legpusztítóbb zsarolóvírus – WannaCry

2017. május 12-én egy új vírus kezdett terjedni futótűzként a világhálón, egy szerencsés véletlennek köszönhető, hogy nem okozott akkora katasztrófát, mint amekkorát csak az amerikai akciófilmekben lát az ember a moziban. Ez a vírus több szempontból is különleges, kiemelkedik a zsarolóvírusok közül, melyekből mára már 12 egy tucat, most mégis tudtak újat mutatni. A veszély még nem múlt el teljesen, de szerencsére vannak egyszerű praktikák, amikkel a nagy pusztítás megelőzhető. „Sírni tudnék” mondja a magyar, amikor valami szívszorító sokk éri, vélhetően erre utal az angol WannaCry név is, ami némi amerikai szlenggel fűszerezve röviden összefoglalja a valóságot. Az a hálózat, amelyik védtelen és megkapja ezt a vírust ott azt a napot garantáltan meg fogja könnyezni valaki…

A titkosszolgálati előzmények

Mára már nyílt titok, amióta Edward Snowden kiborította a bilit, hogy az amerikai titkosszolgálatok 2001. szeptember 11. óta mindent a felügyeletük alatt akarnak tartani. Az akkori események hátterébe ne menjünk bele, ez a cikk nem az összeesküvés elméletekről fog szólni, mégis fontos háttérinformáció azoknak, akik nem ismerik az ilyen jellegű problémák hátterét. Tehát az akkori eseményeket meglovagolva, vagy arra hivatkozva az amerikai törvényhozás kötelezni kezdte a gyártókat, hogy hagyjanak kiskapukat a szoftvereikben, amit kihasználva az amerikai titkosszolgálat hozzáférhet bizalmas adatokhoz, amikor a szükség úgy kívánja. Ebben a problémában érintett aztán mindenki, nem csak a legnagyobb szoftveróriás Microsoft, az Apple, a Google, de az átlag felhasználók körében kevésbé ismert nagy biztonsági és hálózatos cégek, Cisco, Symantec és mindenki más is. De a Linuxot se hagyjuk ki a felsorolásból, szakavatottak biztosan hallottak korábban az IPSec botrányról, ami a törhetetlennek vélt titkosítás mesterséges gyengítéséről szólt, így az NSA hozzáférhetett az erősen titkosított adatforgalomhoz. Ehhez hasonló a mostani probléma is, egy olyan elrejtett sérülékenység került rossz kezekbe, amelynek kihasználására valaki vírust írt. Azt nem tudni pontosan, hogy az NSA egy szándékosan elrejtett kiskaput használt ki (előfordulhat ez is), mindenesetre az is előfordulhat, hogy az NSA talált és eltitkolt egy hibát a Windows-okban (a Microsoft egyébként ezt állítja), amit az XP-től kezdődően egészen az új verziókig megtalálhatunk bennük. Ami viszont biztos, hogy ez nemrégiben kitudódott, a Microsoft pedig válaszul biztonsági frissítés formájában befoltozta a lyukat még márciusban. Ezt az EternalBlue néven ismerté vált sérülékenységet aztán kerek 1 hónappal ezelőtt egy ShadowBrokers néven ismertté vált csoport tette közkincsé a neten, amit 1 hónapra rá most egy bűnözői csoport zsaroló vírusok terjesztésére használt fel. Ugye milyen akciófilmbe illő? Pedig ez nem egy Bruce Willis filmben játszódik, hanem most, ma, a valóságban!

A vírus terjedése, működése

A titkosszolgálati szál mellett a másik különlegessége a vírusnak az a terjedési mechanizmusa. Az átlag zsarolóvírusok egyszerűen megérkeznek egy vírusos levél csatolmányában vagy maga a letöltőkód, ami aztán leszedi a netről a gépünkre a vírust, majd miután elvégezte a dolgát és letitkosított mindent a gépünkön, megjelenít egy üzenetet és felszívódik. Eddig a pontig a WannaCry sem tesz másként. Innentől válik viszont izgalmassá és igazán veszélyessé. A vírusnak van ugyanis egy féreg (worm) típusú modulja, ami egy olyan vírus típus amelyik valamilyen hibát kihasználva terjed szét a hálózaton. Ilyen hiba a mostani Windows sérülékenység is, ami az SMB protokoll hibáját használja ki, ennek köszönhetően minden olyan gépet képes a vírus befertőzni amelyik a vírusgazdával egy hálózaton van és nyitva vannak rajta a fájlmegosztás portjai. Pedig ez a gépek többségén nyitva van, főként céges gépek esetében, szervereknél pedig néhány kivételtől eltekintve szinte mindig. A terjedés nem igényel semmilyen hozzáférést, mivel protokoll szinten van a hiba így a gépünk úgy fertőződik be, hogy közben jogosultságok szintjén minden a legnagyobb rendben van. A korábbi zsarolóvírusok esetében mindig elmondtuk, hogy a megelőzés és a mentés a két legfontosabb kulcsszó, a megelőzés ezúttal is nagyon fontos, de a mentéssel itt akad egy kis baj. Ha a vírus megfertőzi azt a központi gépet, amin a mentésünk van, márpedig ha az adott Windows sérülékeny, akkor meg tudja, vélhetően a mentésünkre is keresztet vethetünk. A világ számos országában cégek tömegei dőltek össze, angliai kórházakban szünetel az ellátás, informatikusok tömegei dolgoznak jelenleg is a károk helyreállításán, még annak ellenére is, hogy hamar sikerült gátat szabni a terjedésének.

Szerencsére a vírusban is van hiba

Ahogyan a világon minden szoftverben, úgy a vírusokban is van szerencsére hiba. A Wannacry első változata sem mentes szerencsére tőle. Egy szerencsés angol informatikus, aki egy vírusokkal foglalkozó blogot vezet már sokadjára regisztrál be ilyen víruskódokban megtalálható domain neveket azzal a céllal, hogy megvizsgálja az azokra indított adatforgalmat, amiből sok információhoz hozzá lehet jutni. Ezúttal is talált egy ilyen domain nevet a vírus kódjában, amit beregisztrálva egyszer csak leállt a nemzetközi nagy támadáshullám. Akkor jöttek rá, hogy a kézzel véletlenszerűen begépelt domain nevet a vírus egy ellenőrzés részeként használja. Ha nem létezik (márpedig eddig nem létezett), akkor folytatja a terjedést, ha létezik akkor leáll és nem küldi magát tovább. Miután a cím regisztrálásra került azt vették hát észre, hogy a világon mindenhol megállt a továbbterjedése. Ez nagyon sok ember nagyon sok munkáját, adatát mentette meg a világban, de mielőtt a túlzott optimizmus hibájába esnénk jegyezzük meg, hogy a veszély nem múlt el csupán időt és esélyt kaptunk arra, hogy felkészüljünk egy újabb, akár sokkal pusztítóbb körre, ahol a következő vírus verzióban nem lesz ilyen „kikapcsoló gomb”.

A megelőzés

Itt lényegében minden olyat felsorolhatnék, amit a korábbi zsarolóvírusok kapcsán már felsoroltunk. Elsőként emelném ki a tudatos felhasználást, amivel a kockázat nagyban csökkenthető, tehát nem nyitunk meg gyanús csatolmánnyal ismeretlenektől érkező leveleket és mindig figyelünk, hogy egy jó minőségű és naprakész vírusvédelem legyen a gépünkön. De sajnos nem csökkenti nullára a kockázatot ez sem és ez pont annak köszönhető, amit fentebb már leírtam, a vírus protokoll hibát használ ki és nem igényel jogosultságokat az adott gépen. Ebből az következik, hogy elég egy hálózaton lenni a fertőzött géppel és kész a baj. Csak két jellemző veszélyforrást említsek, ha egy nyilvánosan használt ügyfél WIFI-n egy hálózaton vannak a céges gépek és az egyik ügyfél vírust kap az fertőzi a céges hálózatban lévő gépeket is. Azért az otthoni felhasználónak is tudok ilyet mondani, ha a szomszéd használja a WIFI-t az ő nemtörődömsége is súlyos következményekkel járhat. Egyetlen megoldás erre a problémára a gépek frissítése a Microsoft által kiadott biztonsági frissítésekkel.

A következő Technet oldalon részletesen összefoglalják melyik Windows verzióra melyik frissítés(ek) foltozzák a kritikus hibát:

https://technet.microsoft.com/en-us/library/security/ms17-010.aspx

Ennek megfelelően a Windows 7-et használók számára a KB4012212 és KB4012215 frissítések nyújtanak megoldást, Windows 8.1-hez a KB4012213 és KB4012216-os frissítések, Windows 10-nél pedig a KB4012606, KB4013198, KB4013429 frissítések verziótól függően. Ezt legegyszerűbben úgy tudjuk leellenőrizni, hogy a start menüben elkezdjük begépelni: telepített frissítések megjelenítése. A megjelenő vezérlőpult panelen felsorolja a Windows a korábban telepített frissítéseket és ha a felsoroltak valamelyike köztük van, akkor a gépünk már védett a külső támadással szemben, már csak magunknak kell odafigyelni, hogy egy vírusos levéllel nehogy elszabadítsuk a gépünkön.

Fontos eleme a megelőzésnek, hogy naprakészen tartott, működő vírusvédelem legyen a gépünkön. Az általunk ajánlott GData megoldások például már az elsők között felismerték az új vírust, ahogyan arról a gyártó blogja is beszámolt: https://blog.gdatasoftware.com/2017/05/29751-wannacry-ransomware-campaign

A Microsoft saját vírusirtója, a Windows Defender szintén felismeri a vírust, így ha működik a gépen és naprakész állapotban van szintén jók az esélyeink megelőzni a bajt még akkor is hogyha élesben is szembe kerülünk vele.

A Nemzeti Kibervédelmi Intézet egy részletes cikkben beszámol a vírusról és szintén adnak még számos hasznos tippet a védekezésre: http://www.cert-hungary.hu/node/370

A probléma nagyságát jelzi az is, hogy a Microsoft a régóta nem támogatott XP rendszerhez is kiadta a hibát befoltozó frissítést, amit ezen a linken lehet a gyártó oldaláról letölteni: http://www.catalog.update.microsoft.com/Search.aspx?q=KB4012598

Ha már megtörtént a baj

Legegyszerűbb a fertőzött gépet azonnal kikapcsolni vagy kihúzni a konnektorból és szakértőhöz fordulni. Ha már az üzenet megjelent a gépen, akkor a vírus végzett a fájlok titkosításával és vélhetően éppen a hálózaton történő terjedésen dolgozik. Itt már nagyobb kárt nem szenvedhet a gépünk, akár nyugodtan a konnektorból is kihúzhatjuk, de legalábbis a számítógépes hálózatról azonnal válasszuk le! Ez történjék a kapcsolat fizikai leválasztásával, tehát a hálózati kábel (UTP) kihúzásával vagy a WIFI hardveres kapcsolóval történő letiltásával. Amíg a gépen a vírus jelen van ne kössük újra hálózatra. Szerveres környezetben ha a gépünk vírust kapott és nem vagyunk 100%-ig biztosak abban, hogy a szerver SMB protokollja védett akkor ugyanezt tegyük meg a szerverrel is, tehát a hálózati kábelt húzzuk ki belőle és kérjünk szakértőtől segítséget, aki csak azt követően fogja újra üzembe helyezni a gépet, hogy a hálózat vírusmentességéről meggyőződött. Vélhetően a fertőzött gépeket tökéletesen helyreállítani csak egy újratelepítéssel lehet majd, de amíg ez nem történik meg sehol se kössük hálózatra a fertőzött gépet, mert mindekit veszélynek teszünk ki magunk körül.

Néhány utószó a karbantartások szükségességéről, a rendszergazdai háttér fontosságáról

Az elmúlt években, amióta a zsaroló vírusok megjelentek számos adatvesztésnek lehettünk szemtanúi. Szerencsére az általunk üzemeltetett számtalan rendszeren két ilyen vírustámadás fordult mindössze elő az évek alatt, mindkét esetben 0 bájt adatvesztéssel járt a mentéseknek köszönhetően, mindössze néhány óra adminisztrátori munkát igényelt csak a helyreállítás. Köszönhetően a megfelelően kialakított mentésnek, a megfelelő jogosultságoknak. Vélhetően az esetek relatív alacsony száma pedig a  megfelelő vírusvédelemnek volt köszönhető, mivel a vírusirtók és a levélszerverek naplóiban telis-tele van minden törölt, inaktivált vírusos levelekkel, letöltő kódokkal, tehát a probléma nap mint nap jelen van.

Számos olyan eset volt viszont más helyeken, ahol a baj megelőzhető lett volna csak vagy az ottani rendszergazda nemtörődömsége, vagy hozzá nem értése, esetleg a helyben rendszergazdává avanzsált leghozzáértőbb felhasználó nem volt a helyzet magaslatán. Találkoztunk olyan esettel, ahol a tűzfalként funkcionáló router volt úgy beállítva, hogy gyakorlatilag 0-tól 6000-ig minden portot beengedett a szerver irányába, ez a Wannacry esetében gyakorlatilag egy üres kapuban a gólvonalon pattogó labdával ér fel, hogy egy sport hasonlattal éljek. Ha bemegy vége mindennek, és ha nem volt vagy nem működik, de akár ha működik is a mentés akkor is könnyen megsemmisülhet minden ott tárolt adat. A frissítések telepítése a másik tipikusan olyan feladat, ami egy nagyon hálátlan munka. A felhasználóknak csak a nyűg van vele, ha a gépe nem hagyja dolgozni, hibákat dob fel néha, vagy akár bele is sérül egy-egy hibás Windows frissítésbe, de a mostani példa is mutatja, hogy a rendszergazdának sajnos ez is feladata kell legyen, hiába lesz ettől csak ellenség a felhasználói szemében. Bár több munkával jár, a folyamatosan és rendszeresen adagolt frissítések megóvhatnak egy céget az ilyen veszélyektől, miközben a leállások, esetleges frissítésből eredő hibák is redukálhatóak így. Nem szabad tehát fél vállról venni a dolgot és törődni kell ezzel is. A szerverek esetében ez különösen fontos, de nem kevésbé a kliens gépeken is.

Aztán akadtak olyan egészen tehetséges rendszergazda kollégák is, akiknek sikerült azt is megmagyaráznia, hogy nem volt mit tenni, egy zsarolóvírus az sajnos ilyen és lehet az adatokat, több évnyi nyilvántartást újraírni. Egy Wannacry fertőzés esetében még elképzelhető olyan forgatókönyv is, ahol félig-meddig ez a megállapítás helytálló, mert nem feltétlen az informatikus hibájából következik be (a protokoll hibáról tényleg nem tehet senki), ugyanakkor most éppen azokat a pillanatokat éljük amikor egy valamire való rendszergazdának gőzerővel dolgoznia kell a védelem megerősítésén. Ha megkérdezi a kollégát mit tett meg eddig az adatvesztés megakadályozására akkor ezeknek a címszavaknak feltétlen szerepelnie kell a válaszban: 1. Windows-ok frissítése (szerverek és kliensek is) és/vagy a kritikus frissítések ellenőrzése, 2. Mentési rendszer ellenőrzése, szükség esetén külön mentések készítése, 3. A problémás portok ellenőrzése a tűzfalon, ne legyen olyan irányból elérhető, ahonnan nem szükséges azt elérni (főleg az internet irányából ne), 4. Vírusvédelem ellenőrzése, működik-e, frissít-e, 5. Spamszűrés, bejövő levelek szűrése vírusirtóval, amennyiben lehetséges.

A probléma szélesebb körű publikálásával egy időben, szombaton az összes általunk kezelt szervert egyenként átnéztük, ahol szükséges volt telepítettük a frissítést és ellenőriztük a vírusvédelmet és a mentéseket, a tűzfalainkon pedig a problémás portok garantáltan nincsenek az internet irányába veszélynek kitéve. Ahol a megvásárolt szoftver ezt lehetővé tette szerveroldali ellenőrzést is végeztünk, hogy esetlegesen vírusos levelek ne érhessék el a szervert (akadtak is fent ilyenek szép számmal a szűrőkön), illetve ahol rendelkezésre állt a Windows verzióból adódóan WSUS rendszer ott hétfő reggeli határidővel kidelegáltuk a kritikus frissítéseket a kliens gépeknek is, ahol erre nem volt lehetőség ott pedig felhívtuk az ügyfél figyelmét a veszélyre és vagy közösen vagy távoli eléréssel telepítettük a gépekre a szükséges frissítést. Ezzel a minimumra csökkent a kockázat a jövőre nézve, innen már a felhasználók tudatosságán múlik minden, hogy egyénileg elindítanak-e egy ilyen vírust vagy sem. Mindenesetre ezekkel az intézkedésekkel a Wannacry veszélyeit egy átlagos zsarolóvírus szintjére tudtuk csökkenteni.

Nagyon sok olyan céggel is találkozunk, akik az első ilyen katasztrófáig úgy érzik minden rendben, esetleg pont annyit ért valaki a cégnél a rendszer üzemeltetéséhez, hogy megnyugodjon ilyen nem fordulhat vele elő, aztán amikor kész a baj akkor keres csak fel minket, hogy vegyük kézbe az irányítást. Persze a kárt akkor már rendszerint nem lehet helyreállítani, de megelőzni a bajt most még nem késő…

http://www.szerver-telepites.hu

http://www.it-rendszergazda-szolgaltatas.hu

Facebook